A falu története
Már a tatárjárás előtt is létezett a település, s 1229-ben Merena és Alsó-Merena néven említik a székesfehérvári káptalan birtokai között. 1332-37-es pápai tizedjegyzék szerint plébániás hely volt. Az 1385-ös, és a csaknem száz évvel későbbi iratokban Wasarusmernyeként szerepel az iratokban. A Ghymesi Forgách családnak voltak a faluban részbirtokai 1446 és 53 között. Ezután Vityai Lászlóhoz és a Perneszi családhoz kerültek zálogba. Az 1536-os adólajstromban Bódogasszonymernye, Almernye, és Wasarusmernye néven találjuk meg a települést. Negyven évvel ezután a török kincstári adóösszeírásban Vásáros-Mernye már csak négy, Boldogasszony - Mernye húsz házból ált.
A XVI. század végén a székesfehérvári káptalan lett a térség tulajdonosa. Az 1700-as években világi és egyházi urai egyaránt voltak. A mernyei uradalmat, I. Ferenc király 1807-ben adományozta a Kegyes Tanítórendnek. A piaristák 1905-ben építették meg a kastélyukat Mernye központjában, amelyet a kormányzói, gazdasági feladatok székhelyéül használtak. A község 1818 kapta meg az országos vásártartói jogot. 1932-ben n500 katasztrális hold volt a határ területe, s ennek felét a piaristák birtokolták.
A falutól négy kilométerre északra - a 67-es úton továbbhaladva - fekszik Mernyeszentmiklós. A korábbi lakott külterületet a nyolcvanas években csatolták Mernyéhez, mint belterület. Ez a településrész a török kincstári adóösszeírásban Alsó- és Felső-Miklós alakban fordult elő. 1726-ban a Nádasdy, 1756-ban a Festetics családé volt. Boldogasszony-Mernye falu az egykori Hamuházi dűlőben feküdt. A mai Mernyének tehát több történeti elődje is volt.
A fekvésének köszönhetően, már a két világháború között Mernyén alakult ki a szomszédos községek mezőgazdaságának, oktatásának, és egészségügyi ellátásának központja. 1970-ben Szentgáloskér, Somodor és Somogygeszti, három év múlva Polány, végül pedig Felsőmocsolád és Ecseny csatlakozott a közös községi tanácshoz. Az 1990-es választásokkor körjegyzőség és önálló önkormányzat alakult.
Az első tsz-t 1959-ben alapították, a somogygeszti és a polányi szövetkezetet 1970-ben csatolták hozzá. A gépállomás 1950-ben jött létre, ahol később a javításokon kívül alkatrészgyártással is foglalkoztak. 1975-ben forgácsoló, szerelő és lakatosüzemmel bővültA nyolcvanas évek második felében a Mezőgép gyáregység 300 embernek adott munkát. Az itt dolgozók 95 százalékát a rendszerváltáskor elbocsátották. Az azóta megszűnt gyártelepen kis vállalkozások vetették meg lábukat, de most is számos üres műhely várja a befektetőket.
A címer
Heraldikai leírás
Négy részre osztott csücskös talpú pajzs, melynek első kék mezejében arany pénzérmékkel megrakott arany bőségszaru, második vörös mezejében a vágási vonalból száránál összekötött arany búzakéve nő ki, harmadik vörös mezejében fekete szőlőkaróra levelekkel és két kék szőlőfürttel megrakott zöld szőlőinda fut fel, negyedik kék mezejében stilizált zöld diófa áll. A címert mindkét oldalról stilizált arany és zöld növénykoszorú kíséri. A címerpajzs fölött jobbról görög MR, balról QY, fölöttük a száraiknál összefonódó M és A betűk olvashatók, melyeket felülről ékkövekkel díszített arany korona keretez.
Magyarázat
A bőségszaru a környék földjeinek gazdagságát, az arany búzakéve a növénytermesztés meghatározó voltát, a szőlőtő a szőlőtermesztés elterjedtségét, míg a diófa a környéken igen kedvelt, nagy becsben tartott és elterjedt gyümölcsöt jelzi. A rajzon látható zöldellő ágú csonkolt fa a magújulást, a tovább élésben való hitet is jelképezi. A címer fölött görög M és R mássalhangzók Szűz Máriát (Maria), a Q és Y betűk Jézust (qeou uios: isten fia) jelölik.
